búvár szeged

 

 

 

Élmény beszámoló:
Komplex elsősegély tanfolyam egy búvároktató, egyben szakképzett mentőápoló tolmácsolásában

Na, szóval a „Nagy Semmi Érdeklődés” ellenére mégis lejött ez a „szakadár” Dóra Gyula, azt’ olyan elsősegély tanfolyamot rittyentett, hogy akik ott voltunk napi szinten beszélünk egymással és emlegetjük.

Alapismeretként a Máltai Szeretetszolgálat orvosai által szaktanfolyami tananyagként összeállított elsősegély-tanfolyami alapokkal megismerkedtünk, magyarul minden ami egy baleset bekövetkezéskor történhet: balesetek fajtái, sérülések ezek elhárítása, kezelésük stb.
Megtanultuk, az ún. oxigenizációt, melyet „orrvérzésig” gyakoroltunk az ambu-babán (polgári nevén Artúron). Ez újraélesztésnél az alap: mellkas-kompresszió + meghatározott ütemű lélegeztetés (CPR).

Ha van kéznél defibrillátor (lassan minden nagyobb bevásárlóközpontban van már automata, ill. egyre több közintézményben), akkor kombinálva a CPR-rel: volt, ezt is gyakoroltuk.

Ha van kéznél tiszta oxigén (pl. egy búvárhajó ki sem futhatna-e nélkül!): volt, ez már az Oxigen Provider szint, ezt is gyakoroltuk.

És habként a tortára a dekobalesetek.

És ez mind-mind elmélettel-gyakorlással belefért a hétvégébe, mondjuk rá is ment.

Nem lettünk ezzel szakemberek: viszont ha megtörténik a baj, valószínűleg egyikünk sem menne el mellette fejleszegve.

Száz szónak is egy a vége: ebben a formában ez egyszeri és megismételhetetlen volt, és ebben mi jelenlévők is egyetértettünk!

Indul a Mentőbúvári (Rescue) tanfolyam, melynek ez volt az „előszobája”, természetesen ezek után a jelenlévők többségének a továbblépés, nem is kérdéses.

Résztvevők: Kovács Ákos, Török Imre, Zentai Tamás, Cziner Gábor, Tokodi Margaréta
Előadó: Dóra Gyula

Egy személyes megjegyzés a végére: értem én, hogy ez pénzbe kerül, azt is, hogy az mostanában mindenkinek egyre kevesebb, meg azt is, hogy "minek ez nekem, nem akarok én ezzel foglalkozni".
A Gyula nagyon durva statisztikákat mutatott, hogy egy időben elkezdett (vö. a mentők ill. a szakasszisztencia megérkezéséig) CPR, micsoda túlélési arányokat tud produkálni, és ez nem magfizika: meg kell tanulni, odaállni és csinálni.
Hogy a baleset bekövetkezzen nem feltétlenül kell 130-al mennünk az autópályán, elég egy rosszul végrehajtott dekózás -mondjuk a Vörösön mélydélen-, és nincs a hajón oxigén: ott a vége.
Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg mindenkinek van családja (fia, lány ,anyja, apja, anyósa, apósa stb.), ismerősei, barátai, ill. embertársai. Szerintem ha bajban lennének ŐK is megérdemelnék, hogy adjunk nekik egy esélyt!